A vitorlázórepülésről
A vitorlázórepülő pilóták olyan szerkezetekkel emelkednek a magasba, melyeket csupán a felhajtóerő tart fenn, és a termikeket (erről még lesz szó) kihasználva repülnek hosszú-hosszú távolságokat. Hasonlóan a tengerészeknél a vitorlás az igazi hajózás, így nálunk, repülősöknél is az igazi tiszta repülést a vitorlázórepülés testesíti meg. Itt az ember a tudására, ösztöneire támaszkodva próbálja uralma alá hajtani a természet erőit.
Akkor kezdjük az elején... Ha valaki teljesen laikusként kitéved egy sportrepülőtérre, azt láthatja, hogy a hangároknál egy-két ember lézeng, de kint a pusztában, látszólag teljesen flúgos módon több tucat ember tologat valamiféle szerkezeteket. Ezek az emberek alkotják az üzemnapot. Ott kint álldogálnak, üldögélnek, várják sorukat, hogy gépbe ülhessenek. Dolgoznak a saját, és a másik repüléséért. Természetesen senki sem születik úgy, hogy repülőgépet tud vezetni, ezt is tanulni, gyakorolni kell, mint a biciklizést, autóvezetést vagy akár a síelést.
Az ember mikor ellenállhatatlan ingert érez arra, hogy kipróbálja ezt a műfajt, először egy kétszemélyes oktatógéppel, egy oktató társaságában fog repülni. Ha úgy dönt, hogy neki ez bizony édes kevés volt, lehetősége nyílik arra, hogy megtudja, mitől is döglik a légy. Szóval néhány hetes elméleti képzés után megkezdheti a gyakorlati kiképzést.
50-60 felszállás után jut el arra a szintre, amikor oktatója kiszáll mögüle és egyedül repülhet. Az egyedül repülések során a növendék az addig elsajátított tudását felhasználva emelkedik fel, repüli az iskolaköröket, majd száll le a kijelölt helyre. Ezek után megtörténik az avatás, és a kezdő növendékből B-vizsgás lesz. (Ez az egyedül repülést takarja.) Innentől válik jogosulttá a "B"vizsga jelvény viselésére. Ezen vizsgák mindegyike egy-egy minőségi változást jelent mind a növendék, mind oktatója szempontjából. Minél előrébb tart valaki a kiképzésben, annál nagyobb szabadságot és biztonságot élvezhet a harmadik dimenzióban. A kiképzést folytatva az egyedül repülés gyakorlása, a vészhelyzetek biztonságos megoldásának a gyakorlása következik.
Megtanul olyan szépen és hasznosan körözni, mint a gólyák a nyári égen. Tulajdonképpen ezt a módszert nevezik termikelésnek. De először tisztázni kell, hogy mi is az a termik egyáltalán.
Termiknek nevezzük a felszálló meleg levegőt, amely a talaj felszínéről elindulva halad az ég felé, ahol azután felhőket hoz létre. Szóval termikelni is megtanul a növendék, amely tudás segítségével huzamosabb ideig is a levegőben tud maradni.
A következő megmérettetés a "C" vizsga, ahol tíz percig kell a levegőben maradni (természetesen egyedül). Ekkor kerülhet birtokába a "C" vizsga jelvény. E vizsga után nevezzük a növendéket teljesítmény repülőnek.
De a kiképzésnek ezzel még nincs vége. 10 percig a levegőben maradni szép teljesítmény, de ezt könnyedén túl lehet szárnyalni egy kis gyakorlással. A már megszerzett termikelési tudományt csiszolva egyre több időt képes a levegőben tartózkodni. Az út a fél-, egy-, három órán át vezet az újabb és minden eddiginél nagyobb, keményebb megmérettetésig.
A "C" vizsgát követően teheti le a Légügyi Hatóságnál a szakszolgálati engedélyhez szükséges vizsgát. Ezzel gyakorlatilag megszerezte jogosítványát a vitorlázó repülőgépekre, megnyílt az út előtte újabb és újabb típusok felé. Kiképzését befejezte, megnyílik előtte a távrepülések kapuja... a szakszolgálati engedély megszerzését követően a "D" vizsgajelvény megszerzése a következő állomás.
A "D" vizsga, amit más néven ezüstkoszorúnak is hívnak már három részből tevődik össze. Önerőből 1000 métert kell emelkedni, 5 órát repülni (leszállás nélkül!), valamint a gépet át kell vezetni egy szomszédos repülőtérre, amely legalább 50 km-re van. Ha valaki mindezeket teljesíti, akkor elnyeri az ezüstkoszorút, amelyhez már sorszám is kapcsolódik.
"E"-vizsga az aranykoszorú. Ezt akkor kapja meg, ha önerőből 3000 métert emelkedik és 300 km-es távrepülést sikeresen végrehajt.
"F"-vizsga azaz a gyémántkoszorú 5000-méteres magasságnyerést és 500-km szabad táv, valamint 300 km-es céltáv megrepülését jelenti.
Aki ennek a szépségébe belekóstolt az nem tud tőle szabadulni. Újabb és újabb kihívásokat gyűrhet maga alá, birtokába véve a természetet, és annak erőit.
